2017. szeptember 19., kedd

Pár szóban



- Likőrözzünk?
- Likőrözzünk.
- Hol az üveg?
- A hűtőben.

2017. szeptember 11., hétfő

Gyávák gyáván



Csajos estéken egy pohár bor vagy cider mellett mindig előjön a gyáva pasi témakör. Általában felfestünk egy tök jó kapcsolatot egy vagány, belevaló férfival (fiúval inkább), és jön egy váltás a hímneműnél, hogy akkor inkább mégsem. A szájából elhangzott mondatok pedig ferdítések, ködösítések, kegyesnek szánt hazugságok, mert tettei mögött egyetlen egy dolog húzódik meg, mégpedig a gyávaság.

2017. augusztus 24., csütörtök

Full of Szánalom



Eleinte még miattad sírtam álomba magam. Most már inkább azért, mert teljesen szánalmasnak érzem magam.

2017. július 30., vasárnap

2017. július 24., hétfő

Nem, nem és nem



Szerintem minden lány legalább egyszer elgondolkodik azon, milyen esküvője lenne, ha egyszer lenne. Még én is tervezgettem anno, pedig nem vagyok egy esküvő párti ember. Volt egy korszakom, ahol bordó-fekete ruhát álmodtam meg magamnak, és a bevonuló zeném az AC/DC-től a Highway to Hell lett volna. Később ez változott némi külső behatás miatt. Gyerekkoromban, amikor a ligetben sétálgattam anyuval, imádtam bemenni a templomba, mert mindig volt esküvő, és én meg akartam nézni a cukorhabos muffinnak látszó menyasszonyt. Imádtam a Muriel esküvőjét, sőt, néha tátott szájjal bámultam, ahogy a színésznőket oltár elé vezetik a vásznon.

2017. július 16., vasárnap

Sokba van

Amikor legutóbb néztem a Kisasszonyok című filmet, szöget ütött a fejembe, mennyi mindenkit próbáltam már utánozni. Kicsinek a babanaplómban volt egy kérdés, miszerint, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek? Anyukám azt írta oda, hogy az, amit éppen a tévében látok.
S tényleg, Ginger Spice-tól kezdve Ellen Ripley-ig mindenki. Ez átívelt később élő emberek, ismerősök utánzására, csak azért lettem szőke, mert Kate Winslet is az volt a Holiday című filmben, és akkor én olyan akarok lenni, mint ő.
Színésznő vagy modell sosem akartam lenni, egy-kettőnek csak a ruhatárát akartam lemásolni. Az ő világuk hidegen hagyott. Képtelen voltam a ténytől eltekinteni, hogy sem jó színész nem vagyok, sem gazellatestű nő, ezért sosem vonzott az ő csillogó világuk. Mivel úgysem tudok olyan lenni, mint ők, más példaképeket kerestem. A hiúság és az irigység engem sem kerül el, valahol mégis csak későn tudtam megfogalmazni, az igazi példaképeim az írónők, akiknek csak úgy mellékesen van stílusuk. Ezer és egy világ teremtőjének lenni, bennük élni millió életet, megvívni a saját démonaimmal, sikeresen átugrani az akadályokat. Az, hogy ebben társam e egy olvasó, vagy az asztalfiók, az már mellékes.
A napokban döbbentem rá, mennyire tudok örülni egy író sikerének, amikor a könyve felett egy tollal firkál nevet és szeretetet az első lapra. Vagy annak, amikor valaki eléri az első kötet megjelenését, vagy, amikor úgy érzem, felneveltem az egyik történetnek nevezett gyermekemet.
Mindegy, hogy nézel ki, mennyire csillogsz, te hős lettél.
A sajátod főleg, és másoké is.
Ehhez a jó bevonzása kell, rengeteg munka és kitartás, illetve az arany középút megtartása. A közönség emel piedesztálra, de már azzal is nyertél, hogy saját magad számára elérted, amit akartál.
A titok az ár. Mennyit adsz azért, hogy egy napon majd visszakapj?

Álmot láttam rólad

Álmot láttam rólad, mely még most sem hagy nyugodni. Annyira élő volt, annyira eleven.

A kocsidban ültünk mind a ketten, rám mosolyogtál, mondtál valamit, s amikor újra az útra néztem, elvakított két fényszóró. A pillanat végtelenre lassult le, s láttam, ahogy erővel a fékre taposol, s próbálod a kormányt oldalra rántani. Vas a vasnak csattan, ránk peregnek az üvegszilánkok. A tested először az ülésbe préselődik, majd tehetetlenül zuhansz a műszerfal felé. A fejed elbicsaklik. Millió apró szilánk festi vörösre a fakó bőröd. A szemed fennakad, és egy csont roppanása éles sikollyal hasít a csattanás zajába.

Aztán csend. Csak nézel rám üveges tekintettel, s a szíved megáll dobogni.

Éjszaka óta nyugtalan vagyok, felriadtam rá. A gyomrom szűk, éget, mardos a fájdalom, és csak arra tudok gondolni, amit álmodtam rólad. Egész nap telefonnal a kezemben mászkáltam, hátha írsz, vagy megjelenik a zöld pötty a neved mellett. De semmi. Elérhetetlen voltál egész nap, és nekem nem maradt más, mint a jéghideg fürdőszobában térdelve ölelni a vécékagylót.

Nem tudom, mi van veled, de felőröl az idegesség. Azt hiszem… úgy érzem, történt veled valami.