2017. június 25., vasárnap

Rólam, erről

Sziasztok!

Aki régebb óta követ, az tudja, az életem eseményeit, gondolataimat, véleményemet, egyéb történeteimet vetem hol papírra, hol monitorra. Aki most tévedt ide, az most már tudja, mire kell számítania.

Nem biztos, hogy egyezik a gondolatvilágunk, a hitvallásunk, a véleményünk, és azt is biztosra veszem, akadnak személyiségbeli különbségek is. De azt tudd, én önazonosnak érzem az írásaimat, és őszinte reakciókat adok.

Azt, hogy mióta írok, a fene tudja. Most jól lefrancoztam egy-két barátot, olvasót, ismerőst és családtagot. Nem szeretnék számadatokkal dobálózni. Épp úgy halvány fogalmam nincs róla, mint arról, mennyi a súlyom pontosan, vagy mennyi hajszál van a fejemen. Egyszer elkezdtem számolni, 200 körül begörcsölt a kezem és meguntam.

Nő vagyok, és szeretek nő lenni. Olyan igaz, nagybetűs NŐ, minden nyűgjével és bajával együtt. Nem vagyok emancipunci annak ellenére, hogy sem házasság-, sem gyerekpárti nem vagyok. Pusztán azt gondolom, hogy csaj legyek, elsősorban ÉN kellek, aztán jöhet a többi ember, a külsőségek, a belsőségek, s csak ezután a szerepek. Szeretem, hogy egyedül, saját lábon evickélek, ugyanakkor elvárom, hogy nőként tekintsenek rám, s ehhez mérten mindent meg is teszek. Tisztelem a másik nem képviselőit – már, akiben van mit -, és elvárom, hogy ne legyek egy a falkából, ne is egy kellék, és ne is egy pina.

Igen, kimondtam. Pina. Néha szeretek csúnyán fogalmazni.

Szeretek vásárolgatni, felpacsmagolni reggelente az aznapi arcom, babrálni a hajammal, csacsogni körmözés közben, órákig vekengeni, hogy nincs egy rongyom, amit felvegyek. Fenntartom a jogot a hisztire és duzzogásra. Több átlagos, és pár férfias dolgom közt, így létezem, és mosolygok, amikor valakit a pokolba kívánok is.

Egyszerre vagyok vörös démon, rózsaszín királylány, és halott menyasszony.

Szeretek mosolyogni és nevetni – azért teszem mindig azt, ami nekem jó, és nem hajtom be csak úgy a fejem mások igájába. De sokszor vagyok morcos is. Vízöntőként a végletek embere vagyok nagyon. Nyakig tocsogok a bűnökben, de ezt büszkén vállalom.

Bőven le lehet kenyerezni csokival, kávéval, plüss állattal és kedvességgel.

Hogy ezek után együtt molyolunk a mindennapjaimban, az már a TE választásod, kedves Olvasó / idetévedt jó barát.

Oh, pardon. Így néz ki az, aki ezeket a sorokat írja:



MIVEL EZ A BLOG NEM KOMMENTELHETŐ, GYERE A FACEBOOK-RA, OSZD MEG A POSZTOT.
ÍRJ NEKEM, VAGY JELÖLJ BE, AHOGY NEKED TETSZIK.
A VISSZAJELZÉSEKÉRT HÁLÁS VAGYOK.
KÖSZÖNÖM!

Ide írhatsz nekem:
tipegozombi kukac gmail pont com

Itt elérsz:

Az oldalakról:

Író ember vagyok. Szeretek írni. Ez a hobbim, az életem, a terápiám és legfőbb kifejezési módom.
Valahol 2005 környékén kezdtem el hosszabb-rövidebb szárnypróbálgatásaimat. Ez többnyire abban öltött testet, hogy üzemeltettem honlapokat, blogokat, melyek szépen lassan kikoptak.

Most munkásságomat három részre szedtem.

1) Széljegyzetek életem margójára (itt vagy éppen)
Azon írások, melyekhez nem feltétlenül szeretném, hogy emberek hozzászóljanak, jobbára ez az, ahol én kiírom magamból azt, ami bennem kavarog. Ezért sem lehet ezt kommentelni. Az oldal jellemzően fekete-fehér, direkt, ahogy az az oldal mottóján is látszik, melyet a Slipknot zenekartól lopkodtam el. Ez az oldal olyan napi behatások gyűjtőhelye, melyeket nem megvitatni szeretnék, csak kiadni magamból. Ez a terápia része az írásaimnak.

2) Tipegő Zombi
A blogom mindenről, amit ki szeretnék hányni magamból. Ez a kifejezési formám megtestesülése, olyan dolgokról, melyeket meg szeretnék osztani másokkal. Közösen gondolkodni, beszélgetni. Élményeket átadni, tapasztalatokat csereberélni.
(link)

3) Payne Sustain
A hobbim manifesztációja. Mivel valószínűleg sosem lesz nyomtatott formában egyik gyerekem sem, így osztom meg magam veletek.
(link)

Szóval, ahol most vagy, ez az én kis merengőm, vagy inkább kesergőm.
A címe is ezért Széljegyzetek életem margójára, és ezért is választottam url-nek az emlékraktár szót, mint az Álomcsapdában, ahol Jonesy rendszerezi a gondolatait. Ez adja az én mindennapjaim alapját, itt dolgozik az egyetlen életben maradt agymanóm, és itt tartja rendben a belső világomat.
Keresem a szépet és a jót a magam csendes őrült módját. Ennek hogyanját találjátok meg a fentebbi linkeken.

A név-, helyszín- és helyzetegyezés a véletlen műve.
Történeteim kitaláltak, de a valóságon alapulnak.
Olvasás saját felelősségre.
A lopás tilos, inkább kérd.

Kellemes olvasgatást kívánok!
Dóri