2017. július 16., vasárnap

Még érzem

Még érzem az illatod a bőrömön. Még érzem a szőr bizsergető érzését az ujjbegyemen. Beleittad magad az ágyneműmbe. Még érzem a fogad nyomát a számon. Még érzem a szorítást a csípőmön. Még érzem az ujjadat. Még érezlek magamban. Ha becsukom a szemem, még látom a szép szemeidet.
Még érzem, ahogy megfogod a derekam és magadhoz húzol. Még érzem az izgalmát annak, amint hozzám hajolsz. Még érzem, hogy remegni kezd a térdem a gondolatra. Még látom, ahogy a szűrt fényben lehunyod a szemed, és vággyal telve tekintesz rám. Még érzem, hogy ebben a percben nő vagyok, szexi vagyok, kívánatos.
Még érzem a szád zamatát. Még hallom a fülemben a szívdobogásod, érzem nyakamon a szuszogást. Még érzem, ahogy a hajhagymáim utánad kiáltanak. Még érzem, ahogy a csúcsra érsz. Még érzem, amint egy pillanatra egyek lettünk. Még érzem, ahogy szorítasz. Még érzem a meleget a bőrömre cseppenni.
Még érzem, hogy mi nem vagyunk. Se te, se én, csak az, amit közösen korbácsoltunk fel, amit együtt vittünk végbe. Még érzem a félelmet, ami lassan megül bennem, hogy talán sosem lesz legközelebb, és egy napon mindezt elfelejtem.